a vernacular a hivatalos nyelvek státuszát metalinguista kiadványokon keresztül szerezte meg. 1437 és 1586 között megírták az első olasz, spanyol, francia, holland, német és angol nyelvtant, bár nem mindig jelent meg azonnal. Meg kell érteni, hogy ezeknek a nyelveknek az első maradványai több száz évvel megelőzték szabványosításukat.,

DutchEdit

a 16. században a” rederijkerskamers”, az 1420-as évektől kezdve Flandriában és Hollandiában alapított irodalmi társaságokat arra a feltételezésre próbálta rávenni, hogy a latin nyelvtan “univerzális jellegű”.”Azonban 1559-ben John III van de Werve, Lord of Hovorst megjelent nyelvtan den schat der Duytscher Talen holland és így nem Dirck Volckertszoon Coornhert (Eenen nieuwen ABC Materi-boeck) 1564-ben., A latinizáló tendencia megváltozott az Amszterdami retorikai társaság, a Twe-spraack vande Nederduitsche letterkunst/ ófte Vant spellen ende eyghenscap des Nederduitschen taals 1584-es közös kiadványával. Hendrick Laurenszoon Spieghel volt a fő közreműködő, de mások is hozzájárultak.,

EnglishEdit

Modern English is considered to have begun at a conventional date of about 1550, mostly at the end of the Great magánhangzó Shift. Az 1066-os normann hódítás után a régi franciáknak az óangol nyelvre történő infúziója, a Latin pedig a papi adminisztráció kezdeményezésére jött létre. Míg a mai angol hangszórók képesek lehetnek közép-angol szerzők, például Geoffrey Chaucer olvasására, a régi angol sokkal nehezebb.,

közép-angol ismert alternatív helyesírási és kiejtési. A brit-szigetek, bár földrajzilag korlátozott, mindig támogatta a széles körben variáns nyelvjárások populációit (valamint néhány különböző nyelvet). Mivel a tengerészeti hatalom nyelve volt, az angol szükségszerű volt sok különböző nyelv elemeiből. A szabványosítás folyamatos kérdés volt., Még a modern kommunikáció és a tömegtájékoztatás korában is, egy tanulmány szerint ” … bár a Standard angol kiejtését folyamatosan hallották a rádióban, majd a televízióban több mint 60 éve, Nagy-Britannia lakosságának csak 3-5% – a beszél RP-t … az új angol márkák még az utóbbi időben is felbukkantak ….”Ami ebben az esetben a köznyelv lenne, vitatható:” … az angol nyelv szabványosítása évszázadok óta folyamatban van.”

Modern angol jött létre, mint a standard közép angol, azaz., mint az uralkodó, a bíróság és a közigazgatás preferált dialektusa. Ez a dialektus Kelet-Midland volt, amely Londonba terjedt, ahol a király lakott, ahonnan uralkodott. Dán formákat tartalmazott, amelyeket gyakran nem használtak északon vagy délen, mivel a dánok erősen telepedtek le a középföldeken. Chaucer korai Kelet-Midland stílusban írta, John Wycliffe lefordította bele az Újszövetséget, William Caxton, az első angol nyomtató írta benne. Caxton az első modern angol szerző. Az első nyomtatott könyv Angliában volt Chaucer Canterbury Tales, megjelent Caxton 1476-ban.,

az első angol nyelvtanok latinul, némelyik francia nyelven íródtak. Miután egy általános jogalap anyanyelvi oktatás Angliában: az első része az elemi, megjelent 1582-ben Richard Mullokaster, William Bullokar írta az első angol nyelvtan kell írni angolul: brosúra nyelvtan, majd Bref Grammar, mind 1586-ban. Korábban már írt Booke-ot az angol beszéd Ortográfiájának módosítására (1580), de ortográfiáját nem fogadták el általánosan, és hamarosan felváltották, nyelvtana hasonló sorsra jutott., Más angol nyelvtanok gyorsan követték: Paul Greaves ‘Grammatica Anglicana, 1594; Alexander Hume’ s Orthographie and Congruitie of the Britain Language, 1617, and many others. A következő évtizedekben számos irodalmi adatok elfordította a kezét, hogy a nyelvtan angolul: Alexander Gill, Ben Jonson, Joshua Poole, John Wallis, Jeremiás Wharton, James Howell, Thomas Lúg, Christopher Cooper, William Lily, John Colet, stb., minden, ami a hatalmas szótár Samuel Johnson.,

FrenchEdit

French (as Old French) alakult ki, mint egy Gallo-Romance nyelv vulgáris Latin késő ókorban. Az írott nyelv legalább a 9. századból ismert. Ez a nyelv számos formát tartalmazott, amelyek még mindig latinnak tekinthetők. A francia szabványosítás iránti érdeklődés a 16. században kezdődött. Mivel a normann hódítás Anglia és az angol-normann domainek mind északnyugat-Franciaországban és Nagy-Britanniában, angol tudósok megtartotta érdeklődését a sorsa Francia, valamint az angol., Néhány a számos 16. századi túlélő nyelvtanok:

• John Palsgrave, L ‘ esclarcissement de la langue francoyse (1530; Angolul).
• Louis Meigret, Tretté de la grammaire françoeze (1550.
• Robert Stephanus: Traicté de la grammaire françoise (1557).

GermanEdit

a fejlődés egy szabványos német akadályozta politikai disunity és erős helyi hagyományok, amíg a találmány a nyomtatás lehetővé tette a ” magas német alapú könyvnyelv.,”Ez az irodalmi nyelv nem volt azonos a német sajátos változatával. Az első nyelvtan olyan pedagógiai munkákból fejlődött ki, amelyek különböző okokból próbáltak egységes szabványt létrehozni a sok regionális dialektusból. A vallási vezetők Szent nyelvet akartak létrehozni a protestantizmus számára, amely párhuzamos lenne a Latin használatával a Római Katolikus Egyház számára. A különböző közigazgatási szervek olyan közszolgálatot vagy kancelláriát kívántak létrehozni, amely egynél több településen hasznos lenne., Végül a nacionalisták a francia nemzeti nyelv német nyelvű területekre történő elterjedését akarták ellensúlyozni, amelyet a Francia Akadémia erőfeszítései segítettek.

oly sok nyelvész ugyanabba az irányba halad, egy szabványos német (hochdeutsche Schriftsprache) nyelvi Akadémia segítsége nélkül fejlődött ki. Pontos eredete, jellegzetességeinek fő alkotórészei továbbra is bizonytalanok és vitathatóak. A Latin nyelv a 17. századig uralkodott lingua franca-ként, amikor a grammatikusok elkezdték vitatni az ideális nyelv létrehozását., 1550 előtt hagyományos dátumként” szupraregionális kompromisszumokat ” használtak a nyomtatott munkákban, mint például Valentin Ickelsamer (Ein Teutsche Grammatica) 1534. Az egyik ilyen mesterséges változatban megjelent könyvek gyakoribbá váltak,helyettesítve a Latin nyelvet. Miután 1550 az supraregional ideális tapasztalhatjuk, hogy egy egyetemes szándékkal, hogy hozzon létre egy nemzeti nyelvet, a Korai Új, Nagy német által szándékosan figyelmen kívül hagyva regionális formája a beszéd, amely gyakorlat volt tekinthető egyfajta megtisztulás párhuzamosan az ideális tisztító vallás a Protestantizmus.,

1617-ben az olasz Accademia della Crusca utánzására Weimarban megalakult a Fruitbearing Society, egy nyelvi klub. Ez volt az egyik a sok ilyen klub; azonban, egyik sem lett Nemzeti Akadémia. 1618-1619-ben Johannes Kromayer írta az első német nyelvtant. 1641-ben Justin Georg Schottel a Teutsche Sprachkunstban mesterséges nyelvként mutatta be a standard nyelvet. 1663-as munkája, ausführliche Arbeit von der teutschen Haubt-Sprache idején a standard nyelv jól megalapozott volt.,

Írszerkesztés

Auraicept na n-Éces az Ír nyelv grammatikája, amelyről úgy gondolják, hogy a 7.századig nyúlik vissza: a legkorábbi fennmaradt kéziratok a 12. század.

ItalianEdit

az olasz nyelv a szabványosítás előtt jelenik meg, mint Isidore Lingua Italica és a későbbi középkori írók lingua vulgaris-ja. A vegyes Latin és olasz nyelvű dokumentumok a 12. századból ismertek, ami az olasz nyelvű írás kezdetének tűnik.,

a romantikus nyelv első ismert nyelvtana Leon Battista Alberti által 1437 és 1441 között kéziratban írt könyv, melynek címe Grammatica della lingua toscana, “a toszkán nyelv nyelvtana.”Ebben Alberti arra törekedett, hogy bemutassa, hogy a népi – itt toszkán, ma modern olasz néven ismert – minden kicsit olyan strukturált, mint a Latin. Ezt úgy tette, hogy a népi struktúrákat latinra térképezte.

a könyvet 1908-ig nem nyomtatták ki., Nem volt általánosan ismert, de ismert volt, mint a Lorenzo de ‘ Medici könyvtár leltárja, amelyet Regule lingue firenzei cím alatt sorol fel (“a firenzei nyelv szabályai”). Az egyetlen ismert kézirat azonban szerepel a kódexben, Reginense Latino 1370, található Rómában a Vatikáni könyvtárban. Ezért Grammatichetta vaticana-nak hívják.

befolyásosabb talán Giovanni Francesco Fortunio 1516-os Regole grammaticali della volgar lingua és Pietro Bembo 1525-ös prózai della vulgar lingua volt., Ezekben a művekben a szerzők arra törekedtek, hogy olyan nyelvjárást hozzanak létre, amely jogosult az olasz nemzeti nyelvvé válásra.

OccitanEdit

az első nyelvtan Nyugat-Európában Toulouse-ban jelent meg 1327-ben. A Leys d ‘ amor néven ismert, Guilhèm Molinièr, Toulouse szószólója írta, annak érdekében tették közzé, hogy kodifikálják az okszitán nyelv használatát a GAI Saber Társasága által szervezett költészeti versenyeken mind nyelvtani, mind rherotikai módon.,

SpanishEdit

spanyol (pontosabban, lengua castellana) van egy fejlesztési időrendben hasonló olasz: néhány szókincs Isidore a Sevilla, nyomok utána, írás arról, hogy a 12-ik században, a szabványosítás elején a 15 évszázad, amit a nő az Kasztília, mint a nemzetközi hatalom., Antonio de Nebrija első spanyol nyelvtanát (tratado de gramática sobre la lengua Castellana, 1492) az anyanyelvűek és a nem anyanyelvűek számára részekre osztották, mindegyikben más célt követve: az 1-4.Könyvek nyelvtanilag írják le a spanyol nyelvet annak érdekében, hogy megkönnyítsék a Latin nyelv tanulmányozását spanyol nyelvű olvasói számára. Az 5. könyv a Spanyol nyelv fonetikai és morfológiai áttekintését tartalmazza a nonnatív beszélők számára.,

WelshEdit

a mester-költők nyelvtani könyvei (Welsh: Gramadegau ‘ r Penceirddiaid) a tizennegyedik század elején készültek, és hamarosan kéziratokban is megtalálhatók. Ezek a nyomvonalak a Donatus és Priscianus Latin nyelvtanainak hagyományaira, valamint a hivatásos walesi költők tanítására támaszkodnak. A walesi nyelv nyelvtanainak hagyománya ezekből fejlődött ki a középkorban és a reneszánszban is.