a posztindusztrializmust kritizálják a valódi alapvető változás mennyisége miatt, amelyet a társadalomban termel, ha egyáltalán van ilyen. Alan Banks és Jim Foster enyhe véleménye szerint a posztindusztriális társadalom képviselői szerint a hivatásos, művelt elit korábban kevésbé volt releváns, mint az új társadalmi rendben, és hogy a bekövetkezett változások kisebbek, de nagymértékben megszépültek., A kritikusabb nézetek az egész folyamatot a kapitalizmus legmagasabb evolúciójának tekintik, amelyben a rendszer árucikkeket állít elő a gyakorlati javakkal szemben, és társadalmilag helyett magántulajdonban határozzák meg. Ezt a nézetet kiegészíti az az állítás, hogy “a modern társadalom jellemzője, hogy technokrácia.”Ilyen társadalom akkor válik figyelemre méltó az a képesség, hogy felrúgva a társadalmi tudat át hatáskörét manipuláció helyett hatáskörét kényszer, fényvisszaverő az “ideológia az uralkodó osztály … főleg vezetői.,”

annak a nézetnek megfelelően, hogy az ipari társadalmakról a posztindusztriális társadalmakra való áttérés során semmi alapvető nem változott, a múltbeli fejlesztési időszakokból származó elhúzódó problémák ragaszkodása. Neo-Malthusian lényegében, ez a kilátások középpontjában a posztindusztriális társadalom folyamatos harc kérdések erőforrás szűkössége, túlnépesedés, és a környezeti degradáció, amelyek mindegyike maradványai az ipari történelem., Ezt súlyosbítja egy “vállalati liberalizmus”, amely a gazdasági növekedés folytatására törekszik” a hamis igények megteremtése és kielégítése “révén, vagy ahogy Christopher Lasch több derizivelyen utal rá,” támogatott hulladék.”

a városfejlesztés a poszt-iparosodás összefüggésében is vitatható. Annak ellenére, hogy a posztindusztriális társadalom új vezetői egyre inkább környezettudatosak, ez a kritika azt állítja, hogy inkább a környezet romlásához vezet, ami a fejlődés mintáiban gyökerezik., A fő kérdés a városi terjeszkedés, amelyet “a periférián még alacsonyabb sűrűségű városok”, fizikailag pedig “irodaparkok, bevásárlóközpontok, csíkok, lakáshalmazok, vállalati campusok és lakóparkok” jellemeznek. Eredő post-gyáros, a kultúra, a “mobil tőke, a szolgáltatás-gazdaság, post-Fordist eldobható fogyasztás, illetve a banki dereguláció,” városi terjeszkedése okozta utáni iparosítás lenni környezeti, mind társadalmi szempontból regresszív., A korábbi, a környezeti degradáció eredmények a beavatkozás, mint a városok találkozni igények alacsony sűrűségű lakóhely; a szélesebb körű elterjedése a lakosság fogyaszt több, a környezetben, miközben szükségessé teszi, több energia felhasználás megkönnyítése érdekében utazási belül az egyre növekvő város, felmerülő nagyobb szennyezés. Ez a folyamat a túlnépesedés és az erőforrások szűkössége miatti neo-Malthusi aggodalmakat idézi elő, amelyek elkerülhetetlenül a környezet romlásához vezetnek., Az utóbbi, “poszt-ipari jellege van tanítás … a mobilitás, valamint alakíthatósága” ösztönözni húzza ki a közösségek közötti ahol a társadalmi tartozó kategóriába esik, összevetve a “poszt-Fordist eldobható fogyasztó” hozzáállás, mint a cserélhető, pótolható, illetve cserélhető.

az iparosodás utáni koncepció rendkívül nyugati-centrikus. Elméletileg és hatékonyan csak a globális Nyugaton lehetséges, amelyet támogatói kizárólag az iparosodás, majd az iparosodás utáni teljes megvalósítására képesek., Herman Kahn optimistán megjósolta a posztindusztriális társadalmak” gazdasági növekedését, bővített termelését és növekvő hatékonyságát”, valamint az ebből eredő “anyagi bőséget és… magas életminőséget”, hogy “a nyugati társadalmakban szinte minden emberre kiterjedjen”, és csak “néhányat a keleti társadalmakban.”Ezt az előrejelzést másutt azzal a meggyőződéssel kezelik, hogy a posztindusztriális társadalom csupán a kapitalizmust tartja fenn.

emlékeztetve arra a kritikus állításra, hogy minden modern társadalom technocracies, T. Roszak befejezi az elemzést azzal, hogy kijelenti, hogy “minden társadalom a technocracies irányába halad.,”Ebből a legfontosabb” suave technocracies “nyugaton él, míg a többieket egymás után csökkenő sorrendben osztályozzák:” vulgáris technocracies”,” teratoid technocracies”, végül ” comic opera technocracies.”Ez a nézet fontos feltételez egy átmenetet, továbbá egy átmenetet a társadalmak számára, azaz azt, amelyet a nyugati társadalmak befejeznek. A demográfiai átmeneti modellhez hasonlóan ez az előrejelzés nem szórakoztatja az átmeneti fejlődés keleti vagy más alternatív modelljeinek gondolatát.,

NeologismEdit

amikor a történészek és szociológusok a mezőgazdasági társadalmat követő forradalmat tekintették, nem nevezték “mezőgazdasági utáni társadalomnak”. A “posztindusztriális társadalom” csak távozást jelent, nem pozitív leírást.

a szó egyik korai felhasználója, Illich Iván előrevetítette ezt a kritikát, és feltalálta a Komivitás kifejezést,vagy a barátságos társadalmat, hogy pozitív leírásként álljon egy posztindusztriális társadalom változatának.,

Szociális critiqueEdit

Egy csoport tudós (köztük Allen Scott Edward Soja) azzal érvelnek, hogy az ipar továbbra is a központ az egész folyamat a tőkés felhalmozás, a szolgáltatások nem csak egyre iparosodott, illetve automatizált hanem a megmaradt nagymértékben függ az ipari növekedés.

egyes megfigyelők, köztük Soja (az urbanizmus Francia filozófusának, Henri Lefebvre elméleteire építve) azt sugallják, hogy bár az ipar egy “posztindusztriális” nemzeten kívül is alapulhat, ez a nemzet nem hagyhatja figyelmen kívül az ipar szükséges szociológiai jelentőségét.